A bacovia-i költészetben- külön és mégis egységesen- három irányzat figyelheto meg: a szimbolizmus, az impresszionizmus és az expresszionizmus. Mindenik a maga külön eljárásmódjaival, eszköztárával, a szerkezet külön titkaival. S mindenik felett ott áll a tökéletes verszene, amit a legkülönbözobb módon valósít meg: visszatéro sorokkal, megfordított mondatokkal, egytagú rímekkel, távoli összecsendítésekkel. Ám ezek még csak formai elemek, amelyek könnyen felismerhetok, s bár nagy nehézségek árán, a tolmácsolásban is érvényesíthetok. Nagyobb feladat az értelmi huség érvényrejuttatása, a gondolat csorbítatlan közvetítése. Az a felindult, lázas kifejezésmód, amely Bacoviát annyira jellemzi, helyenként stiláris tétovaságokhoz, homályos kapcsolódásokhoz vezet, a gondolattársítások nehezen követheto rapszódikusságához. Nem kétséges, olyan tulajdonsága ez költészetének, amely rendkívül közel hozza ot a mai muvészeti felfogásokhoz, a mai fül számára rendkívül modernül hat. Egyebek mellett éppen ennek köszönheti nagy népszeruségét a mai román költonemzedék körében, azt a megbecsülést, amellyel költoi hagyatékát kitüntetik.”
