Számunkra természetes hogy jó minoségu ivóvíz áll a rendelkezésünkre, de jó tudni, hogy a világon jelenleg évente 1,8 millió ember hal meg azért, mert nem jut megfelelo ivóvízhez és egyes elorejelzések szerint 2025-re az emberiség 66 %-nak nem lesz elegendo ivóvize.
Ennek a folyamatnak egyik oka az, hogy a mezogazdaságban világszerte egyre több nitráttartalmú mutrágyát használnak. A nitráttartalmú mutrágyák segítségével, nagyon sok embert, egyes becslések szerint, a Föld lakosságának egyharmadát sikerül táplálékhoz juttatni, de a túladagolt nitrát bekerül a vizekbe, és a nem megfeleloen kezelt szennyvízzel és istállótrágyával együtt nitráttal szennyezi a talajvizet.és a felszini vizeket.
Erdélyben, a falvak ivóvízellátását hagyományosan a sekély ivóvízkutak biztosították, és hosszú távon is ezek jelenthetik a legbiztosabb ivóvízforrást, de vajon milyen folyamatok zajlanak jelenleg, meddig lehet alapozni arra hogy ezek a kutak biztosítják a lakosság biztonságos ivóvízellátását?
Ezekre a kérdésekre kapunk választ ebben a könyvben, egy jellegzetes erdélyi kistérség, a Nyárádmente példáján keresztül.
A szerzo, aki a strasbourgi egyetemen szerzett magiszteri fokozatot és Környezetvédelmi Tanácsadó diplomát majd a gödölloi Szent István Egyetemen PhD fokozatot, évek óta foglalkozik az integrált vízgazdálkodással és végez kutatásokat a Nyárádmentén.
